A csendeshét elnevezés első hallásra talán félreérthető, hiszen pusztán a kifejezésből arra is következtethetnénk, hogy ilyenkor tilos megszólalni. Valójában azonban a „csend” itt nem némaságot, hanem a lelki értelemben vett elcsendesedést jelenti.
Hogyan valósítható meg ez a gyakorlatban? A válasz egyszerű: ebben az időszakban tudatosan törekszünk arra, hogy a hétköznapi teendőket, terheket és problémákat háttérbe szorítsuk. Célunk, hogy még inkább Istenre figyeljünk, és tőle tanuljunk. A csendeshéten fokozott minőségben és mennyiségben szeretnénk együtt lenni a mi Urunkkal és egymással. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a belső elcsendesedés, megnyugvás lényegében olyan pillantok összessége, amikor meghalljuk az Ige hívását:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11, 28)
Tematikáját, felépítését tekintve a csendeshéten a keresztyén életvezetéshez kapcsolódó témákat járunk körül tanórán belüli (református hit- és erkölcstan, egyházi ének, osztályfőnöki óra) és tanórán kívüli (pl. áhítatok, koncertek, programok, versenyek) szolgálatok, tevékenységek révén.
A következő kérdés az lehetne, mi alapján dől el, mikor tartjuk a csendeshetet? A válasz egyszerű: a csendeshét mindig arra a hétre esik, amikor áldozócsütörtök van, vagyis Jézus mennybemenetelének ünnepe. Így azt mondhatjuk: csendeshetünk szorosan összekapcsolódik Jézus mennybemenetelének ünnepével, valamint emellett készülődünk pünkösdre, amely a Szentlélek eljövetelének és az első keresztyén gyülekezet létrejöttének az ünnepe.
Habár minden hét különböző – hiszen a téma és az igei vezérfonal minden évben más –, de mindig időszerű kérdéseket vet fel, lehetőséget adva arra, hogy a válaszokat megfogalmazva olyan útravalót kapjunk Istentől, amely mindennapi életünk szerves részévé válhat.